Tüzes éjszaka

2013.05.10. 19:07

Mint azt már páran tudják, május elején sikerült bekerülni a helyi médiába, csak sajnos nem úgy ahogy szeretném. Hol is kezdjem egy ilyen hosszú éjszaka történetét.

Este háromnegyed 12 felé, miután megnéztem és olvastam egy kis Trónok Harcát úgy döntöttem, hogy aludni térek. Ahogy igyekeztem a zord valóságból a szelíd álmok mezejére, félig már kábán furcsa neszre lettem figyelmes. Valaki jár az udvarban? - kérdeztem magamtól. Fura volt, este ez nem szokása senkinek. Minden tiltakozásom ellenére, valami azt azt súgta, hogy nézzem meg. Így kissé álmatagon, zseblámpával a kezemben kizártam az ajtót, és elindultam a zajok feltételezett irányába.

Ahogy a teraszról közeledtem a ház sarka felé, fura, narancsszínben izzó füstre lettem figyelmes. Sajnos a füst nem szokatlan az udvarban, a kerti tüzekből sokszor annyi füst árad szét a faluban, hogy a legsűrűbb november hajnali köd átlátszó palást hozzá képest. A fura a szín volt, de nem tudtam mire vélni. Ez a tudatlan állapot nem tartott sokáig. Ahogy a ház sarkán befordultam, megtudtam a színvilág forrását.

Az ágyamtól, a béke kicsiny szigetétől mindössze egy falnyira falánk tűz emésztette a ház mögötti melléképület tetejét, és a benne tárolt mindent, kísérteties vörös fénybe borítva az udvar hátsó részét.
Egy hangos "megdöbbenés", amire válasz is érkezett. A szomszédban lakó úr, engedve a kísértésnek, pár perccel korábban ment ki, hogy rágyújtson egy cigarettára. Mire kiértem, már hívta a tűzoltókat, ezt pedig egy hangos kiabálással tudatta velem is.

Gyorsan megköszöntem, mint akit jól neveltek, és elviharzottam.

Na, nem túl messzire, csak a szüleim szobájának ajtajába. Biztos vagyok benne, hogy Ők sem arra az ébresztőre vágytak az éjszaka közepén, hogy "Ébredjetek, ég a ház!!!". Édesapámmal gyorsan bakancsba ugrottunk, aztán hajrá.

Kerti locsoló elővesz, csaptelepre ráköt, ablakon kivezet, elhúz, megnyit, locsol.

Ilyen gyorsan még sose jutottunk el az elővételtől a locsolásig. Ekkor kezdődött a kétfrontos harc a tűzzel. Édesapám a földről oltotta, ami a melléképületben volt, én a padlásról locsoltam a háztetőt, hogy aludjon ki, meg lehetőleg jobban ne gyulladjon meg. Nem tudom, mennyi idő múlva jöttek a tűzoltók, de tudom, hogy soknak tűnt. Mire kiértek, sikerült megfékeznünk a lángokat, a tűzoltóknak "csak" az izzó gerendák, szerszámok, fűrészpor maradt. A fűrészpor. A szakvélemény szerint minden baj forrása. Alig két zsákra való, szárazon eltett fűrészpor. És valahonnan kapott egy pici nedvességet, aminek hatására öngyulladásba kezdett. És ha már meggyulladt, a tűz elindult fel a tetőre, el oldalra a szerszámok, a fűrész, a kerékpár, és a többi kincs felé.

De nincs okom panaszra. Élek. A szüleim is élnek. Van ház a fejünk felett. Az a kis késztetés a szomszédban, hogy gyújtson rá, az a kis belső noszogatás, hogy mégis menjek ki. Ha ezek nincsenek, most csillagtetős szobám lenne. Ha lenne.

Azért hogy van, köszönet a szomszédomnak, a zalaszentgróti tűzoltóknak, és a láthatatlan sugallat forrásának.

A bejegyzés trackback címe:

https://fakusz.blog.hu/api/trackback/id/tr555294167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása